Monday, March 2, 2009

KANADAI MAGYAR ANZIX

2008. július 29.
Azzal, hogy Konrád Black börtönbe került, sokaknak lett álmatlan éjszakája. Maga a tény, hogy Kanada egyik leggazdagabb embere is rács mögé kerülhetett , arra figyelmeztet, hogy nem minden vásárolható meg. Persze az is érdekes, hogy pl a demokrácia, hogyan jelentkezik az életünkben. Ha manipulátorok kezébe kerül, akkor bizony szegény görögök verhetik a fejüket a falba, hogy azért nem mindent fektettek le jól az alapoknál. Márcsak azért sem mert ugye a voksok vásárolhatók és igy a manipulátorok zseniálisan épitik fel ,,hadmüveleteiket,,. Nemrégiben végigéltem egy ugynevezett non profit szervezet kivégzését és be kell vallanom, hogy a vezérmanipulátor zseniális huzásokkal lepte meg a tagokat. Először megvette a főnököt. A főnök ezért kapott is egy creditet a manipulator organizációiban. S mert az emberek kapzsik, le és kifizethetőek, sőt, hiuságuk is megvásárolható, bőven megtérül a manipulátornak a befektetés. Tutira megy. Hozott anyagból dolgozott. Egy egész veterán küldöttséggel érkezett, sikertelen emberek hadával, akik most megkapták az élettől (értsd:manipulátortóll) mindazt amire már évekóta predesztinálva voltak, csak az a fránya sors, valahogy a lehetőségeivel nem ajándékozta meg őket. De most jött a manipulátor és kiosztotta ajándékait, cserébe csak egy kis szavazást kért, hogy abba a bizonyos demokráciába illeszkedjen brutalitása. De nyert! Persze az ember hülyét kap ilyenkor, dehát vannak még csodák. A mostani nagy mutatványa minden eddiginél szenzációsabb, a tagság szemeláttára veszi hülyére a társaságot. S mit több ifjú titán támogatókat is talált. Szakértőket. Sok sok markát tartogató, alamizsnára éhes szakértőt. Mert a vége nem lesz több mint alamizsna. Soha nem is volt több. Ez már hagyomány! De mi a mutatvány? Csiribi csiribá - professzionista bűvész az első asszisztens - és eltünik valami. Magyar mutatvány. Szenzációóóó! S mi a nézők csak ámulunk és bámulunk. Néha még tapsolunk is. Hát persze, ki tud ilyet megállni? Meg különben is félünk! Már megint félünk! Az egész élcsapat ott reszket! Van aki a kis, nagynehezen megszerzett pozicióját félti, van aki reménykedik, hogy bekerül a ,,csapatba,, hisz balhátvéd és jobbszélső még ugy sincs, s van aki már tudja mit hoz a jövő héten , a postás. Néha tükörbenézek és kérdezgetem magam: hát itt is? Nemcsak ott? Itt is? Igen itt is mert mi kispályások vagyunk. Nem merünk kiállni, mert láttuk már a kiállókat ezek a semmi percemberkék hogyan készitették ki. Tehát félünk. Az egy kényelmes pozició.
De nemcsak félünk, hanem gyávák is vagyunk. Aki nem volt gyáva arra rásütötték, hogy nem normális, mondjon amit akar. Lehet, hogy egyre többen leszünk gyávák és egyre kevesebb gerincünk marad. Lassan olyanok leszünk mint akiket anatómiailag elhibáztak, mert nem merjük azt mondani, hogy állj. Pedig ugye van már rá példa, hogy meg lehetett állitani Arturó Uit! Csak hinnünk kellene önmagunkban!

No comments:

Post a Comment