2006. augusztus 02.
Magyar. Hat betű. Egy nép. Sok népből egy. Magyarság. Magyarország. Milyen érdekesen ölelnek át ezek a fogalmak. Egyszer bekiabáltak nekem, hogy ,,kérjen bocsánatot a magyarságtól,,. Zavarba jöttem. Na nem a bekiabáló követelésétől, hisz a demagógia minden hangszinét közvetitette a követelés, hanem: mi az hogy a magyarságtól?
Ki a magyarság? A bekiabáló? A magyarság egy fogalom, amit eddigi életem folyamán megéltem. Hivalkodás nélkül. Nem a kabátom hajtókáján hordtam a magyarságomat, hanem aszerint éltem, tevőleges voltam a magyarságom megélésében. Mindig tudtam, hogy ennek a kis népnek a tagja vagyok, akit köteleznek az elődök eredményei, akinek a tetteiben felfedezhető legyen a kontinuitás. S akkor jön egy úr, aki bekiabál. Zavarban voltam. Ugylátszik hiába az igyekezet az igyekezet üzenet értéke elveszett. Persze az is lehet, hogy csak ehhez az úrhoz nem talált el. Igen, azt gondolom, hogy most járok közel az igazsághoz.
Itt, a nyugaton élő magyarok között valami furcsa csigaház kövesedett ki. A szabadság kinálta szeparáció megcsinálta a maga szigorú rendjét. Kezdetben - amikor még nagyobb az egymásrautaltság – melegebb a közös akol. S aztán az értelmiség lassan felszivódik, a már elinditott szervezetek – mint pl a Kossuth Betegsegélyező stb – magukra maradnak és ügyeskedő önkinevezte ,,újelit,, bekebelez, lefölöz, félreállit és lassan még a jobbizlésű egyszerű emberek is elmaradnak. Marad a kolonc és elindul a marakodás.
De hogyne indulna el, amikor addig elképzelhetetlen helyzetek alakulnak ki. A József Attila megénekelte ,,kitántorgott nemzedék,, zömében cselédekből, zsellérekből állt. Valójában ,,csak,, vendégmunkásnak jöttek, de jött a háború, itt biztosnságosabb volt. Paraszti ösztönökkel megáldott magyarjaink földet vettek, gyarapodtak. Nem volt OHIP ők alakitották a Kossuth Betegsegélyzőt, az alaptőkét befektették, minden magyarlakta faluban iskolát, templomot, Magyar házat épitettek. A háború alatt jöttek a volt földesúrak, katonatisztek, csendőrök, akik közül többeknek azok a cselédből, zsellérből lett parasztok adtak munkát, akiknél ők korábban cselédek voltak, vagy akiket tizedbe hajtottak aratni, szántani, vetni az ,,uraság,, földjére a csendőrök… Sok választás nem volt. Új rend van. Kellettek a ,,munkások,, a dohányföldekre.
Ma nagyon büszkék vagyunk a ,,világ legnagyobb Magyar Házára,, de kevesen tudják, hogy a College Street-I kis Magyar Ház, amelynek az eladása volt az alapja a mai Magyar Ház megvételének, szintén az ,,öregkommunisták,, fillérjeiből vétetett.
Öregkommunisták. Történelmi helyzetüknél fogva ez a zsellér-cseléd réteg baloldali volt. De messze nem ideológia alapon, hanem a sors ezt osztotta ki nekik. A kommunizmushoz semi közük nem volt, csak igy sokkal könnyebb volt megtörni őket, kiközösiteni őket, hisz meddig lehetett eltűrni, hogy a cselédemnél legyek cseléd?
Egyszer felléptem Niagara Fallson a Kossuth Házban. Béres Gábor aki akkor a főnököm volt a Budapest Tavernban azt mondta: Na figyelj, akkor vasárnap megyünk fellépni az ,,öregkommunistákhoz,,. Kimondhatatlanul felcsigázta kiváncsiságomat a dolog. Kik azok az öregkommunisták? Lement a műsor, lelültem vacsorázni az öregek közé, amikor a szemben ülő Kovács bácsi Vellandról, azt mondja: Nagy marhaságokat tud maga ember. Hallom nem régen jött az óhazából. Én most 50 év után hazamegyek, mondja azok a kommunisták vissza engednek engem ide? Elkezdtem nevetni. Mit nevet, - kérdezte? Kovács bácsi, ezt miért tőlem kérdezi, hisz én úgy jöttem ide, hogy maguk az öregkommunisták…. Ki mondta, agyonverem…. Sziporkázott az öreg. Hát körülbelül ennyire voltak megalapozottak ezek a vádak ezekkel a tisztességes, őszinte magyar parasztokkal szemben.
Komoly vagyonukat, ügyeskedő emberek elpocsékolták. A pickeringi campingben volt egy versenyuszoda, hozzá vagy 20 kabin. Ember nincs aki megtudná mondani hova lett, pedig 1975-ben még megvolt. De sok ilyen ingatlan veszett el a Berkely Street-I irodaház, a Niagara Fallsi Kossuth Ház, nem tudom mi lett a Vellandi vagyonnal és ez csak a környék…
Ma is vannak köztünk olyan másodgenerációs emberek, akik ennek a csoportnak az ösztöndijával végeztek egyetemet, s vannak olyanok is akik emlékeznek arra amikor az öregeket már nem engedték be az évi bowling party-t megtartani azokba a házakba amelyeket az ő szüleik vettek.
**************
Ma már másodgenerációs elnöke van a torontói Magyar Háznak. Magához ölelt pár lelkes újkanadást. Lendületet hozott a Házba. Ugy tartotta vezetőségi üléseit, hogy kitette az asztalra a Ház alapszabályát: eszerint fogunk müködni. Ennek ma 3 éve. Lehet, hogy valaki eltette a kis sárga könyvet? Napjainkban mintha hiányozna a szelleme. Vagy még mindig erős a csigaház szoritása?
Magyar. Hat betű. Egy nép. Sok népből egy. Magyarság. Magyarország. Milyen érdekesen ölelnek át ezek a fogalmak. Egyszer bekiabáltak nekem, hogy ,,kérjen bocsánatot a magyarságtól,,. Zavarba jöttem. Na nem a bekiabáló követelésétől, hisz a demagógia minden hangszinét közvetitette a követelés, hanem: mi az hogy a magyarságtól?
Ki a magyarság? A bekiabáló? A magyarság egy fogalom, amit eddigi életem folyamán megéltem. Hivalkodás nélkül. Nem a kabátom hajtókáján hordtam a magyarságomat, hanem aszerint éltem, tevőleges voltam a magyarságom megélésében. Mindig tudtam, hogy ennek a kis népnek a tagja vagyok, akit köteleznek az elődök eredményei, akinek a tetteiben felfedezhető legyen a kontinuitás. S akkor jön egy úr, aki bekiabál. Zavarban voltam. Ugylátszik hiába az igyekezet az igyekezet üzenet értéke elveszett. Persze az is lehet, hogy csak ehhez az úrhoz nem talált el. Igen, azt gondolom, hogy most járok közel az igazsághoz.
Itt, a nyugaton élő magyarok között valami furcsa csigaház kövesedett ki. A szabadság kinálta szeparáció megcsinálta a maga szigorú rendjét. Kezdetben - amikor még nagyobb az egymásrautaltság – melegebb a közös akol. S aztán az értelmiség lassan felszivódik, a már elinditott szervezetek – mint pl a Kossuth Betegsegélyező stb – magukra maradnak és ügyeskedő önkinevezte ,,újelit,, bekebelez, lefölöz, félreállit és lassan még a jobbizlésű egyszerű emberek is elmaradnak. Marad a kolonc és elindul a marakodás.
De hogyne indulna el, amikor addig elképzelhetetlen helyzetek alakulnak ki. A József Attila megénekelte ,,kitántorgott nemzedék,, zömében cselédekből, zsellérekből állt. Valójában ,,csak,, vendégmunkásnak jöttek, de jött a háború, itt biztosnságosabb volt. Paraszti ösztönökkel megáldott magyarjaink földet vettek, gyarapodtak. Nem volt OHIP ők alakitották a Kossuth Betegsegélyzőt, az alaptőkét befektették, minden magyarlakta faluban iskolát, templomot, Magyar házat épitettek. A háború alatt jöttek a volt földesúrak, katonatisztek, csendőrök, akik közül többeknek azok a cselédből, zsellérből lett parasztok adtak munkát, akiknél ők korábban cselédek voltak, vagy akiket tizedbe hajtottak aratni, szántani, vetni az ,,uraság,, földjére a csendőrök… Sok választás nem volt. Új rend van. Kellettek a ,,munkások,, a dohányföldekre.
Ma nagyon büszkék vagyunk a ,,világ legnagyobb Magyar Házára,, de kevesen tudják, hogy a College Street-I kis Magyar Ház, amelynek az eladása volt az alapja a mai Magyar Ház megvételének, szintén az ,,öregkommunisták,, fillérjeiből vétetett.
Öregkommunisták. Történelmi helyzetüknél fogva ez a zsellér-cseléd réteg baloldali volt. De messze nem ideológia alapon, hanem a sors ezt osztotta ki nekik. A kommunizmushoz semi közük nem volt, csak igy sokkal könnyebb volt megtörni őket, kiközösiteni őket, hisz meddig lehetett eltűrni, hogy a cselédemnél legyek cseléd?
Egyszer felléptem Niagara Fallson a Kossuth Házban. Béres Gábor aki akkor a főnököm volt a Budapest Tavernban azt mondta: Na figyelj, akkor vasárnap megyünk fellépni az ,,öregkommunistákhoz,,. Kimondhatatlanul felcsigázta kiváncsiságomat a dolog. Kik azok az öregkommunisták? Lement a műsor, lelültem vacsorázni az öregek közé, amikor a szemben ülő Kovács bácsi Vellandról, azt mondja: Nagy marhaságokat tud maga ember. Hallom nem régen jött az óhazából. Én most 50 év után hazamegyek, mondja azok a kommunisták vissza engednek engem ide? Elkezdtem nevetni. Mit nevet, - kérdezte? Kovács bácsi, ezt miért tőlem kérdezi, hisz én úgy jöttem ide, hogy maguk az öregkommunisták…. Ki mondta, agyonverem…. Sziporkázott az öreg. Hát körülbelül ennyire voltak megalapozottak ezek a vádak ezekkel a tisztességes, őszinte magyar parasztokkal szemben.
Komoly vagyonukat, ügyeskedő emberek elpocsékolták. A pickeringi campingben volt egy versenyuszoda, hozzá vagy 20 kabin. Ember nincs aki megtudná mondani hova lett, pedig 1975-ben még megvolt. De sok ilyen ingatlan veszett el a Berkely Street-I irodaház, a Niagara Fallsi Kossuth Ház, nem tudom mi lett a Vellandi vagyonnal és ez csak a környék…
Ma is vannak köztünk olyan másodgenerációs emberek, akik ennek a csoportnak az ösztöndijával végeztek egyetemet, s vannak olyanok is akik emlékeznek arra amikor az öregeket már nem engedték be az évi bowling party-t megtartani azokba a házakba amelyeket az ő szüleik vettek.
**************
Ma már másodgenerációs elnöke van a torontói Magyar Háznak. Magához ölelt pár lelkes újkanadást. Lendületet hozott a Házba. Ugy tartotta vezetőségi üléseit, hogy kitette az asztalra a Ház alapszabályát: eszerint fogunk müködni. Ennek ma 3 éve. Lehet, hogy valaki eltette a kis sárga könyvet? Napjainkban mintha hiányozna a szelleme. Vagy még mindig erős a csigaház szoritása?
No comments:
Post a Comment