Monday, March 2, 2009

Látogatóban voltam a majmok bolygóján.

2006. december 13.
Parti Nagy Lajos – irói eszményképem (ha szabad ilyet mondani)- A Hősöm tere című regényében irja: Tubica Gézár, a megalomániás hím galamb forradalmi hatalomátvételre készül a Tiszta Búza Éjszakáján. Ugye milyen szép? Hát még megélni? Én most megéltem. Bár bevallom korábban már használtam ilyen szimbólikus elnevezéseket, annál is inkább mert ugye ha netalántán mégis igaz lenne, hogy a majomtól származunk, akkor már nem is olyan sértő, hogy pl azt mondom, Látogatóban voltam a majmok bolygóján.

Szép esti csendben gyülekeztek a vadak is meg a szelidek is. A házigazda Öszvér finom inyecséget szolgált fel szőlőnedű néven, amitől aztán egyre jobban megeredt a nyelve még annak is akinek már eleve nagy volt nemcsak a nyelve de a szája is. Na meg a szelidek is egyre kevesebben lettek, bár voltak olyanok, mint a jóöreg Szarakaság s mellette a patinássá szontyolodott Puma, akiket megviselt az alkohol és csak a szavazáskor ébredtek fel. A ravasz-Róka aki privátként palotaforrdalmár inas kissé dadogva nyökögte ki javaslatait megfeledkezve a nagyróka igazi intelmeiről. A Bakkecske mint aktivizálható mekegő – angolul-magyarul egyaránt perfekt – mint palotaforradalmár aki hatalomátvételre készült, tépet szőrét simogatta és a Bölénynek dörgőlőszködött. Ott ült a néma Orszarvú, aki egyetlen erdei megbeszélésen sem beszél, csak szavaz. Jó állat. Nem csinál semmit, nincs is hibája. Ő a hibátlan Orszarvú, akire mindig számithatunk. A pikkelyes Hableány bájosan uszkált és pikkelyeink begyüjtéséről adott volna számot, de mert a hallgatóságot nem érdekelték a számok, csak 1 azaz a 341 igy minden igyekezete kárbaveszett és el uszott úgy ahogy volt. A végeken ültek szimpatizánsok, köztük a Bögyös Galamb és a Bubos Pinty, hogy szinesitsék a társaságot. S ott volt még pár kirendelt rendfenntartó a Farkasoktól és a szavazógépet olajozó Birka de megérkezett az is aki későn jött és akkor a nagyhatalmú Zebra a maga csikos elenganciájával megnyitotta a Makk-gyűjtő termésbeszámolót, amely arra volt hivatott, hogy elmélyedjen a nagyérdemű mindabban, amit a Galamb és a Kutyus betakaritott. Nem nagy sikerrel járt a Zebra. Állandóan elvette előle a Bölény a zabot. A Bölény feltartózhatatlan volt vagy nem volt aki feltartóztassa? Inkább az utóbbi. Ilyenkor a Bakkecske és a ravasz-Róka ( a ravasz nemesi előnév) nagyon helyeslően bólogatott. Olyannyira szinkronban voltak, hogy szinte már arra gondolt az ember, hogy hé állatok, hát nem látjátok? – ez be van próbálva. Mert hogy ki van próbálva az biztos, hisz már többször bevállt. A Bölény már többször hozta a formáját. De ez a mai igazi mágia. Csiribi csiribá-tyuskám üss ide, hopp: eltüntek!

A Zebra a csikjait simogatta, mikor melyiket, attól függően az állatok közül kinek akart tetszeni. Volt mikor tagadott ő is meg más is, mert a memória itt az állatvilágban rövidebb mint úgy általában az EMBEREKNÉl. Ez azért is érdekes mert ugye az embereknek a tudomány jelenlegi állása szerint 2 db lábuk van és mégis stabilabban állnak rajt mint egyes állatok, akiknek 4 azaz 4 db lábuk van. Szóval voltak hatalmas beszámolók, hogy mi is történt a Háladás napján a tisztáson. Egy szó mint száz a Bölény szerint ez mind semmi és igy nem is járul hozzá ahhoz, hogy nagy udvartartásával elfogyasztott abrakot kifizesse, hisz akkor akár még a siker is felmerülhetne. A ravaszRóka is lerovatta a mi makkjainkból azokat a pikkelyeket amelyekkel szerencsétlenül járt csirke testvéreinket szolgálták fel vacsorára. Ekkorra azonban a Bakkecske is kibüfögte a vacsora árát, mert 4 hét kellett neki amig eljutott az értelmi központjába, hogy ha az ember kikéri az abrakot, ki is kell perkálni. De a Bölény csak nem tágitott engem mint aki nem egy palotapincsi, egyszerűen trógernak hivott és a Zebra elnök úr nagyon diszkréten figyelmeztette, hogy ez a modor lehet, hogy az ő udvartartásában megszokott, de itt a tisztáson alkalmazkodni kellene atmoszférához ami a nőstények nagyszámú jelenléte elvárható lenne. De hiába minden, illetve a friss Csikó szólittatik, aki kivizsgált és mondta, tette… de a Bölény csak nyomult, úgy igazi ráhatással, mintha a Kárpátok szele hajtaná onnan a baloldalról…ide a jobboldalig…. SZAVAZZUNK! S ÁLLATOK Istene láss csodát szavaztunk. A Galamb röpült, a Kutya ugatott, de hiába és egyetlen állat nem maradt a tisztáson aki annyit mondott volna VAU. Persze hülyeség, hogy várhatnám én el, hogy az én nyelvemen beszéljenek mind az álatok, főleg akkor amikor lehetek én bármekkora Bernáthegyi, a Bölényhez képest csak okosabb vagyok. De a tisztességet, a becsületet nem makkban és pikkelyben mérik, igy úgz tekintem, hogy az infláció áldozata lettem. De mi lett belőletek kedves állataim? Ajaj most jut eszembe a majmok nem voltak ott. Hiába a leginteligensebb állatok.

No comments:

Post a Comment