Monday, March 2, 2009

Laci

Laci! (visszhangzik)
Lacikám! (még mindig visszhangzik)
Édes kisfiam! Lacikám!
Nem látta a fiamat? (Halk motyogás: Nem!)
Maga, maga se látta? (Nem, ne haragudjon, nem!)
Laci - Laci! Kisfiam!
Kis szőke kisfiú, nem látta? (Nix Vestehen)
Maga mellett állt... (Vigyázzon a kölykére!)
Istenem, Lacikám! Maguk se látták?
Istenem, miért versz engem? Hová lett az a gyerek?
Hajnalban még, amikor a patakon áttett gerendáról beesett a jeges vízbe, azt hittem, véletlen volt, de most már tudom, hogy ez Isten csapása. Idesanyám is megmondta, hogy ott születtünk a Bakonyban a sziklás alatt, nekünk ott is kell meghalni. Ez ellen nincs lázadás, mert az Isten megbüntet. Ha elhagyod a hazádat, az Isten megver. De miért Istenem, miért mindig minket büntetsz? Hát tehetek én arról, hogy az uramat megnyomorították. Tehetek én arról, hogy eldugta szegény aratás után a gabonát, amiért megdolgozott, hogy legyen kenyerünk? Miért nem a Bódog szomszédot büntetted meg, aki feljelentette? Szegény uram a halálba menekült, amikor megkínozták. Hát mire maradtunk volna otthon, hogy a ruszkik visszajöttek? Ki tudja, mi várt volna ránk? Miért olyan nagy bűn, ha a gyereket meg akartam menteni? Lacim! Lacikám, hol vagy?
Nem látták?
Csak a kenyérosztásnál álltunk a sorba, amikor közel kerültünk, olyan lökdösés lett, szinte letiporták egymást az emberek. Éppen csak nyúltam ezért a kenyérért, ahogy elkaptam, mondom - Lacikám, idenézz, friss kenyér! S a gyerek sehol! Laci! Lacikám, itt a kenyér! Hol vagy?
Nem látták?
Tegnap jelentkeztünk Amerikába. A falunkból még 28-ban elment a Sári néni Amerikába, hátha megtaláljuk. Azt mondják, jó asszony vót. Akkor meg biztos segít majd. A rokona mondta, hogy minden karácsonyra képeslapot küld, angyalokkal, meg csillámporral, gazdagok lehetnek... Mást nem ismerünk kerek e világon, hát hová mennénk... Remélem, szereti a gyereket, a Lacikám meg különben is jó gyerek... Laci! Édes jó Istenem, hát hol vagy? Gyere vissza kisfiam, indulunk Amerikába a Sári nénihez... Laci! Lacikám!
Nem látták a gyereket?
Istenem, tegnap is eltűnt egy pillanatra, de aztán előkerült egy ilyen kolbászforma gyümölcs volt nála... Majszolta, egyre csak majszolta.. A lelkem még soha nem látott olyat... Igaz, én se. A pap mondta, hogy ez banán, valahonnan onnan jön, ahová a gólyák elmennek télre... Szegény apja, ha ezt megérhette volna!
Laci, Lacikám, merre vagy?
Kisfiam, az Istenért... megszakad a szívem. Tudom, ez az Isten verése, mert ott hagytuk a falut... Szegény idesanyám hányszor mondta, kislányom én még soha életemben nem vótam ki a faluból... Nem is vót szegény... Én meg elindultam a gyerekkel, de annyit nógatott a Mariska néni, hogy menyjünk, ott majd jobb életünk lesz, nem kell rettegni a végrehajtótú, meg a tanácselnöktű meg a párttitkártú, mert biza szegény uram a megmondhatója - Isten nyugosztalja -, hogy ott csak rettegni lehetett... A templom kijárónál a sánta Kovács mindig megszámóta, hányan vótunk... Mondta is a tanácselnök: na maguk meg lopnak, csalnak, aztán a templomba szenteskednek! A gazember, lopjuk a magunkét... Hát mire nevelem föl azt a gyereket. Mert tíz napig, amíg a rádió azt bömbölte, győztünk, a ruszki haza megy, mindennap elöntött a melegség... imádkoztam is egész nap a pestiekért, mert mást nem tudtam tenni, de amikor a Bakonyból elindultak azok a ruszki hernyótalpas ágyuk, hát fölkaptam a gyereket usgyi... Drága kisfiam... Lacikám, Lacikám hol vagy? Ne vigyé a sírba, kisfiam...
Laci, Lacikám!
Nem látták? Szőke kisfiú! Okos, első ministráns gyerek volt a faluban. Soha nem itta meg a misebort, mint a többiek... Egész évben teheneket őrzött... aratáskor meg kötelet vetett... csépléskor hordta a töreket... Amikor Pesten lövöldözni kezdtek, azt monda: Mama, forradalom van... nemsokára hazamennek a ruszkik a Bakonyból, mehetünk gombát szedni a drótkerítés mögé is... Mert nagyon tudott gombát szedni, ezt az apjától örökölte... az is szegénykém csak úgy kapkodta a gombát... Abba a nagyerdőbe soha nem veszett el... itt meg... Laci!
Laci, hol vagy kisfiam?
Nem látták? Édes Istenem, ne büntess, senkim sincs, csak ez a gyerek, ne vedd el a kisfiamat... Megszenvedtünk mi már minden bűnünkért már háromszorosan is, ne büntess... Könyörgöm Istenem, add vissza a fiamat... a tisztelendő úr azt mondta, mindent látsz, mindent tudsz, hogy mit cselekszünk... akkor tudod mennyit szenvedtünk... tovább már ne büntess... ne vedd el a fiamat... Laci, Lacikám, hol vagy? (zokogva leborul, elsötétedik)

No comments:

Post a Comment