Döntöttem!
Tegnap úgy döntöttem, hogy elhagyom Önöket, Kedves Olvasóim! Visszatelepülök Magyarországra, ahol tökélyre fejlődött a demokrácia szocialista alapon. Végre megvalósult az 1000 éves álom - ami nekem csak mondjuk 50 éves volt -, MINDEN A MIÉNK, azaz az enyém! Ha hazamegyek, gátlástalanul költhetem az adófizetők pénzét, ami, mint Torgyán Józsi példájából is láthatjuk, nem akármi. Az adóhivatal nem behajt, csak elfogad! Hát kell ennél szebb demokrácia? Olyan neves emberek szupportálnak ebben, mint Simicska Lajos, aki úgy sóderol, hogy Orbán papa alig győzi szállítani hozzá a kavicsot! Nincs a világon még egy ily szép ország!
Mit nem adott volna ezért Kossuth Lajos felelőtlen népvezér, akinek csak arra futotta, hogy üzengetett, hogy mindenkinek el kell menni! Igaz én el is jöttem, de most Vörösmartyra hallgatok, aki azt mondta: itt élned és sajnos kell, de nem mindegy, hogy hogyan. Ezt már Torgyán mondja, mint a kommunizmusban elnyomott "sztárügyvéd", aki mindig igyekezett. 57-ben a vérbírók jegyzője volt, majd 89-ben felragyogott a csillaga, amit addig tisztogatott, míg lekopott róla a vörös, és mára már a millennium fényében ragyog.
S akkor még nem tudtam, hogy az, hogy 73-ban olajraléptem, milyen könnyelmű dolog volt, hisz ha vártam volna vele 93-ig, akkor most nekem is lenne villám a Torgyán szomszédságában, ahová áthallanám Cseh Mari áriáit a Dohányon vett kapitányból... Ugye megértik Kedves Olvasóim, hogy nosztalgiám van Magyarország után?
Már hogyne lenne, amikor itt már 1975-ben lezsidóztak. Megúszhattam volna azt a 15 évet, ami ugye nem semmi. De ott azért mégis más. Ott legalább tudom, hogy az egy Lovas nemzet, ahol Csurka szolgáltatja a zabot, Hegedűs tiszteletes úr őrködik a lelki életem fölött és Schmidt Maris oktat ki, hogy a történelem megint egyszer nem úgy volt, ahogy volt. Korai alzheimerben szenvedek. Most legalább tudom. Itt ezek az orvosok még ezt sem tudták a félévente ismétlődő felülvizsgálataik alkalmával megállapítani. Nincs más választásom. Szembesülni akarok a tényekkel.
Tisztán akarom látni, hogy ki vagyok. S erre ma Magyarország a legjobb hely a világon. Ugyanis, ha magamtól nem is jönnék rá, ott mindig lesz valaki, aki felhívja rá a figyelmemet.
A kedves parasztbajszú Kövér Lacika feltárja a titkaimat és tudatja velem, hogy kedvenc pártom a Fidesz, ma már csak annak osztogat narancsot, aki arra rászolgál. De ha találok még elfekvő narancskészleteket, annyit zabálok belőle, amennyit akarok, hisz jó volt a termés Izraelben. Bár, jövőre már a klíma felmelegedéséből eredően magyarhonban is megterem majd a narancs. Kicsit savanyúbb lesz, de hát Istenem, nem minden édes, ami narancs.
Közben "Józsi" tovább épít a villa mellé melegházat is, hogy mint valódi kisgazda összeházasítsa azt, ami összeházasítható, hisz a kommunizmusban csak a szétválasztásokban lehetett sztár. A légügyi dinasztia segítségével megoldja a kertek öntözését alacsonyan repülő helikopterekkel, s a termést a végén orosz teherrepülőkkel kell majd elszállítani.
Igazi Kánaán! Ez kell nekem! Nem vesződöm itt tovább ezzel a kötözködő kapitalizmussal.
Nyugdíjas koromra nyugodt életem lesz, ha nem lesz majd, elveszem valahonnan, hisz ma már minden az enyém is.
Szegény Lenin elvtárs, ha ezt megérhette volna, akkor tudná, hogy a "harc" nem volt hiábavaló. Tisztán látná, hogy Marx Karcsi becsapta, a paradicsomi állapotok nem ott jöttek létre, ahol a munkásosztály a legfejlettebb volt! Látná világosan, hogy neki nem volt egy, a rozstáblát a búzatáblától megkülönböztetni nem tudó minisztere. S egy ilyen miniszterben mennyi előrelátás van és mennyire őrködik a hon biztonsága felett, inkább nem mond igazat, de a bűnözőknek nem ad tippeket, hogy mit rámolhatnak ki egy egyszerű 86 négyzetméteres odúból.
Ott az én helyem! Én azt sem mondom meg hogy hová költözöm. Ha ki akarnak rabolni, dolgozzanak meg érte! Elmegyek beszélőre a whiskyshez a sittre és módszertani órákat veszek tőle, de azt elmondom már most, hogy a whiskyt patriótizmusom jeléül kisüstire cserélem. Híres leszek, mint kisüstis. Ezzel itt mire mennék? Még a napi hírekbe se kerülnék be.
Végezetül, amikor fájó szívvel búcsút veszek Olvasóimtól, el kell mondanom, mindenben számíthatnak rám. A növénynemesítéstől a templomrestaurálásig, mindenhez fogok érteni, amíg hazaérek. Hála a Malévek, hogy legalább 8 óra az út hazáig. Otthon azonnal megalakítom a Hazatelepülő Magyarok Pártját, amivel a legközelebbi választáson átlépem a Parlament küszöbét. A többi már csak a Szerencsejáték Kft-men múlik. Felveszem az előleget, de előtte a Csurkával konzultálok, majd a Tocsik Mártát felfogadom üzletkötőnek és megy minden, mint a karikacsapás.
Én leszek a mérleg nyelve! Ekkora nyelve még úgy sem volt annak a kis országnak. Billenek erre, billenek arra - ennek már 10 éves nemes hagyományait felhasználom -, majd ott állapodok meg, ahol jobb a megállapodás.
S aztán hátradőlök szattyán fotelemben és várom Önöket, hűséges Olvasóimat, akik mindenben számíthatnak rám.
Felemelem a nyugdíjukat úgy, hogy abban nem lesz köszönet! Mindenki vihet mindent, ami a kezeügyébe kerül. Nem állunk meg a "3 szoba, 3 gyerek, 4 keréknél", mi 5 szobát adunk 4 gyereknek és 1 kerékkel kevesebbet, hogy jövőre is legyen mit ígérnünk! Mert tudjuk, hogy aki a Tisza vizét issza, saját vizét issza vissza.
Csak jöjjenek nyugodtan, visszafoglaljuk az elherdált Magyarországot!
Hajrá Fradi!
Tegnap úgy döntöttem, hogy elhagyom Önöket, Kedves Olvasóim! Visszatelepülök Magyarországra, ahol tökélyre fejlődött a demokrácia szocialista alapon. Végre megvalósult az 1000 éves álom - ami nekem csak mondjuk 50 éves volt -, MINDEN A MIÉNK, azaz az enyém! Ha hazamegyek, gátlástalanul költhetem az adófizetők pénzét, ami, mint Torgyán Józsi példájából is láthatjuk, nem akármi. Az adóhivatal nem behajt, csak elfogad! Hát kell ennél szebb demokrácia? Olyan neves emberek szupportálnak ebben, mint Simicska Lajos, aki úgy sóderol, hogy Orbán papa alig győzi szállítani hozzá a kavicsot! Nincs a világon még egy ily szép ország!
Mit nem adott volna ezért Kossuth Lajos felelőtlen népvezér, akinek csak arra futotta, hogy üzengetett, hogy mindenkinek el kell menni! Igaz én el is jöttem, de most Vörösmartyra hallgatok, aki azt mondta: itt élned és sajnos kell, de nem mindegy, hogy hogyan. Ezt már Torgyán mondja, mint a kommunizmusban elnyomott "sztárügyvéd", aki mindig igyekezett. 57-ben a vérbírók jegyzője volt, majd 89-ben felragyogott a csillaga, amit addig tisztogatott, míg lekopott róla a vörös, és mára már a millennium fényében ragyog.
S akkor még nem tudtam, hogy az, hogy 73-ban olajraléptem, milyen könnyelmű dolog volt, hisz ha vártam volna vele 93-ig, akkor most nekem is lenne villám a Torgyán szomszédságában, ahová áthallanám Cseh Mari áriáit a Dohányon vett kapitányból... Ugye megértik Kedves Olvasóim, hogy nosztalgiám van Magyarország után?
Már hogyne lenne, amikor itt már 1975-ben lezsidóztak. Megúszhattam volna azt a 15 évet, ami ugye nem semmi. De ott azért mégis más. Ott legalább tudom, hogy az egy Lovas nemzet, ahol Csurka szolgáltatja a zabot, Hegedűs tiszteletes úr őrködik a lelki életem fölött és Schmidt Maris oktat ki, hogy a történelem megint egyszer nem úgy volt, ahogy volt. Korai alzheimerben szenvedek. Most legalább tudom. Itt ezek az orvosok még ezt sem tudták a félévente ismétlődő felülvizsgálataik alkalmával megállapítani. Nincs más választásom. Szembesülni akarok a tényekkel.
Tisztán akarom látni, hogy ki vagyok. S erre ma Magyarország a legjobb hely a világon. Ugyanis, ha magamtól nem is jönnék rá, ott mindig lesz valaki, aki felhívja rá a figyelmemet.
A kedves parasztbajszú Kövér Lacika feltárja a titkaimat és tudatja velem, hogy kedvenc pártom a Fidesz, ma már csak annak osztogat narancsot, aki arra rászolgál. De ha találok még elfekvő narancskészleteket, annyit zabálok belőle, amennyit akarok, hisz jó volt a termés Izraelben. Bár, jövőre már a klíma felmelegedéséből eredően magyarhonban is megterem majd a narancs. Kicsit savanyúbb lesz, de hát Istenem, nem minden édes, ami narancs.
Közben "Józsi" tovább épít a villa mellé melegházat is, hogy mint valódi kisgazda összeházasítsa azt, ami összeházasítható, hisz a kommunizmusban csak a szétválasztásokban lehetett sztár. A légügyi dinasztia segítségével megoldja a kertek öntözését alacsonyan repülő helikopterekkel, s a termést a végén orosz teherrepülőkkel kell majd elszállítani.
Igazi Kánaán! Ez kell nekem! Nem vesződöm itt tovább ezzel a kötözködő kapitalizmussal.
Nyugdíjas koromra nyugodt életem lesz, ha nem lesz majd, elveszem valahonnan, hisz ma már minden az enyém is.
Szegény Lenin elvtárs, ha ezt megérhette volna, akkor tudná, hogy a "harc" nem volt hiábavaló. Tisztán látná, hogy Marx Karcsi becsapta, a paradicsomi állapotok nem ott jöttek létre, ahol a munkásosztály a legfejlettebb volt! Látná világosan, hogy neki nem volt egy, a rozstáblát a búzatáblától megkülönböztetni nem tudó minisztere. S egy ilyen miniszterben mennyi előrelátás van és mennyire őrködik a hon biztonsága felett, inkább nem mond igazat, de a bűnözőknek nem ad tippeket, hogy mit rámolhatnak ki egy egyszerű 86 négyzetméteres odúból.
Ott az én helyem! Én azt sem mondom meg hogy hová költözöm. Ha ki akarnak rabolni, dolgozzanak meg érte! Elmegyek beszélőre a whiskyshez a sittre és módszertani órákat veszek tőle, de azt elmondom már most, hogy a whiskyt patriótizmusom jeléül kisüstire cserélem. Híres leszek, mint kisüstis. Ezzel itt mire mennék? Még a napi hírekbe se kerülnék be.
Végezetül, amikor fájó szívvel búcsút veszek Olvasóimtól, el kell mondanom, mindenben számíthatnak rám. A növénynemesítéstől a templomrestaurálásig, mindenhez fogok érteni, amíg hazaérek. Hála a Malévek, hogy legalább 8 óra az út hazáig. Otthon azonnal megalakítom a Hazatelepülő Magyarok Pártját, amivel a legközelebbi választáson átlépem a Parlament küszöbét. A többi már csak a Szerencsejáték Kft-men múlik. Felveszem az előleget, de előtte a Csurkával konzultálok, majd a Tocsik Mártát felfogadom üzletkötőnek és megy minden, mint a karikacsapás.
Én leszek a mérleg nyelve! Ekkora nyelve még úgy sem volt annak a kis országnak. Billenek erre, billenek arra - ennek már 10 éves nemes hagyományait felhasználom -, majd ott állapodok meg, ahol jobb a megállapodás.
S aztán hátradőlök szattyán fotelemben és várom Önöket, hűséges Olvasóimat, akik mindenben számíthatnak rám.
Felemelem a nyugdíjukat úgy, hogy abban nem lesz köszönet! Mindenki vihet mindent, ami a kezeügyébe kerül. Nem állunk meg a "3 szoba, 3 gyerek, 4 keréknél", mi 5 szobát adunk 4 gyereknek és 1 kerékkel kevesebbet, hogy jövőre is legyen mit ígérnünk! Mert tudjuk, hogy aki a Tisza vizét issza, saját vizét issza vissza.
Csak jöjjenek nyugodtan, visszafoglaljuk az elherdált Magyarországot!
Hajrá Fradi!
No comments:
Post a Comment