Most hogy immár egy hónapja valami szerkentyű határozza meg a szivverésemet, annak ritmusát, azon gondolkodom, hogy akkor ezentúl már a saját érzéseimre nem is hagyatkozhatom? Mondjuk olyan fogalmakat ki kell irtanom a szótáromból, hogy ,,megdobbant a szivem?,, De igy közel a hetvenhez ezzel még csak megbarátkozom, de ha valami meginditóan széptől dobbanna meg a szivem, akkor azzal most majd mit kezdek?
Csak semmi izgalom. Ne emeljen 3 kg-nál többet! Üljön le, álljon fel, ezt vegye be kétszer naponta, ne igyon sok vizet, alkoholt egyáltalán, stb.. Csupa vezényszó az egész. Lassan ugy érzem magam, mintha valami laktanyában élném életem hátralevő részét. A napokban azonban kidolgoztam egy tervet – annak ellenére, hogy soha életemben nem voltam valami preciz jankó – és elhatároztam, hogy ezt a tervet márpedig betartom. Tegnap azonban némi kisértés vett rajtam erőt és miközben a nejemmel és legkedvesebb barátnőmmel vacsoráztam egy füledt kerthelyiségben – azért hogy ő dohányozhasson (s persze egész este nem gyújtott rá) – a nagy duma közben megettem a bablevest. Szörnyű! Ugyanis egész mostanáig mindenhol mindennek a felét ettem meg s másikfelét dagibagben hazavittem. Otthon aztán vagy megettem másnap, vagy megromlott és kodibtam, de nem ettem meg. Most ezt a fránya bablevest megettem. Egész este nem mentem ki a fürdőszobába, mert nem akartam szembenézni azzal a pasassal aki felboritotta a tervemet. Pedig már szembenézhetnék vele, hisz megbünhődött, másnap nem adtam neki reggelit. Igaz nem is volt otthon semmi, de ez csak olyan kifogás, hisz ha nagyon akartam volna ehettem volna zabpelyhet, csak azt meg utálom. Szóval igy elvagyok magammal. A fiam hozott két inget ajándékba Apák napjára. Egy számmal kisebb volt, mint a méretem. Meghatódtam, miközben azon polemizáltam, hogy vajon a fiam üzen most nekem, hogy Dady lefogyni, vagy nem emlékezett az utóbbi években kiharcolt méreteimre? De szépek voltak az ingek. Az egyik ugyan valami szörnyű szinű, dehát mit csináljak ha a sors ugyhozta, hogy a gyerek szinvak. De semmi baj, az a fontos, hogy ő szépnek lássa. Egyébként az is.Ma visszahozta a korábbanelvitt ingeket és kicserélte. Eyek már jók. Pechemre abból amelyiket kevésbé szerettem, volt nagyobb, a másikból nem. De ez az új is nagyon szép. Végignézte ahogy felpróbáltam, majd elmorogta az orra alatt, Dady ez nagy neked.Pedig megettem a bablevest is.
Csak semmi izgalom. Ne emeljen 3 kg-nál többet! Üljön le, álljon fel, ezt vegye be kétszer naponta, ne igyon sok vizet, alkoholt egyáltalán, stb.. Csupa vezényszó az egész. Lassan ugy érzem magam, mintha valami laktanyában élném életem hátralevő részét. A napokban azonban kidolgoztam egy tervet – annak ellenére, hogy soha életemben nem voltam valami preciz jankó – és elhatároztam, hogy ezt a tervet márpedig betartom. Tegnap azonban némi kisértés vett rajtam erőt és miközben a nejemmel és legkedvesebb barátnőmmel vacsoráztam egy füledt kerthelyiségben – azért hogy ő dohányozhasson (s persze egész este nem gyújtott rá) – a nagy duma közben megettem a bablevest. Szörnyű! Ugyanis egész mostanáig mindenhol mindennek a felét ettem meg s másikfelét dagibagben hazavittem. Otthon aztán vagy megettem másnap, vagy megromlott és kodibtam, de nem ettem meg. Most ezt a fránya bablevest megettem. Egész este nem mentem ki a fürdőszobába, mert nem akartam szembenézni azzal a pasassal aki felboritotta a tervemet. Pedig már szembenézhetnék vele, hisz megbünhődött, másnap nem adtam neki reggelit. Igaz nem is volt otthon semmi, de ez csak olyan kifogás, hisz ha nagyon akartam volna ehettem volna zabpelyhet, csak azt meg utálom. Szóval igy elvagyok magammal. A fiam hozott két inget ajándékba Apák napjára. Egy számmal kisebb volt, mint a méretem. Meghatódtam, miközben azon polemizáltam, hogy vajon a fiam üzen most nekem, hogy Dady lefogyni, vagy nem emlékezett az utóbbi években kiharcolt méreteimre? De szépek voltak az ingek. Az egyik ugyan valami szörnyű szinű, dehát mit csináljak ha a sors ugyhozta, hogy a gyerek szinvak. De semmi baj, az a fontos, hogy ő szépnek lássa. Egyébként az is.Ma visszahozta a korábbanelvitt ingeket és kicserélte. Eyek már jók. Pechemre abból amelyiket kevésbé szerettem, volt nagyobb, a másikból nem. De ez az új is nagyon szép. Végignézte ahogy felpróbáltam, majd elmorogta az orra alatt, Dady ez nagy neked.Pedig megettem a bablevest is.
No comments:
Post a Comment