Zászlóshajó

Friss tavaszi szél járja be az utcákat és vele frissülnek gondolataink is, - gondolnánk. Persze messze nem igy van. Alig vagyunk túl azon a sokkon, hogy valakik Kádár csontjaival randalirozva megin egyszer visszalöktek bennünket Ázsiába. Nem mintha a nyugati civilizáció nem ismerne hasonló eseteket, de mégis. Mi, a büszke magyarok ,,hirek,, lettünk a világban kis belterjes botrányunk miatt és még azt is Kádár szimpatizánsá tettük aki eddig nem volt az. Ez van otthon! De itt sem sokkal rózsásabb a helyzet, hisz mindenki magyarázkodik, - akinek magyarázkodni valója van – és a legelemibb szólás és véleményszabadsághoz való jogunkat akarják elvitatni Örkény féle percemberkék. Igazuk van. Meg is kellene szabályozni ezt a népséget. Ha mással nem egy kis diktátummal, hisz a demokrácia nem mindig müködik a kedvünkre. Kicsit szégyelem magam, mert szónélkül végigültem ezt az okfejtést, én a szabadság bajnoka. Ugylátszik a meglepetés csodákra képes és némaságra birja az embert. Dehát miért ne lepődnénk meg egy ilyen épületes marhaságon, különösen akkor, amikor az illető már itt született, itt nőt fel és feltehetően ennek a kanadai demokráciának tisztelője, követője, sőt akár megtestesitője is lehetne. De nem az! Szerinte egy intézményt nem mindig lehet demokratikusan vezetni. Ez is lehet, különösen ha az az intézmény tradicióiban nem hordja a demokrácia jegyeit, könnyebben csábul az ember. Ha meg azt is komolyan vesszük, hogy az előadó ,,zászlóshajóként,, aposztrofálja az épületet, hát akkor meg akár egyet is érthetünk a dologgal, hisz a hajón a Kapitány az úr! Zászlóshajó! – valójában szép hasonlat, még akkor is ha néhány kérdés e pillanatban megválaszolatlan. Ugyanis ennek a hajónak van egy Kapitánya, aki büszkén ott áll a hajó orrába és messzire nézz a semmibe. Hátul a mindigkéznélvan fütő lapátolja a szenet és a hajó halad, lassan bandukolva, belterjesen. De hol van a legénység? Miféle zászlóshajó az amelyiknek csak Kapitánya és fűtője van? Ki fogja kifesziteni a vitorlákat, hogy energia takarékos világunkban a kiöregedett kazánoknak besegitsen? Itt hiába jön a napkelte, a naplemente, a fedélzerte nem jön fel senki, mert a hajó üres. Ha megkérdezed a Kapitányt hogy hova lett a legénység, félvállról egy idézettel válaszol: Könnyebb evezni nélkülük – mondta Bunte Charles – mindig mindenbe beledumálnak és csak kiisszák a piát. Részegen pedig eljár a szájuk is. Marad a fütő. A fütő mindent tud. Komoly gyakorlata van. Korábban egy másik hajón is megszervezte a lázadást. Sikeres ficko. Itt is aranyat ér. Még az üres hajón is talál jelenteni valót. S ez nem semmi! A Kapitány pedig hallgat rá. Megértik egymást. Megértem. Közben a hajó megy. Halad. Senki nem tudja hova megy. De megy. Mint a gőzös Kanizsára. Miért pont Kanizsára? Mert ott még laknak optimista ,,legények,, akik hisznek abban, hogy benépesül egyszer még ez a hajó, kerül rá zászlós is, ha már zászlóshajó.
2007. május 06.