Valószinű hazudni jó! Sőt vannak akik nem tudnak leszokni róla, miközben toporzékolva üvöltik: Én soha nem hazudtam! Valójában ez már önmagában is hazugság.
Amerikában van egy mondás: hazudni szabad, csak rajt ne fogjanak. Ez persze a politikusokra van kitalálva. Az én kis apró hazugságaimra nem érvényes. Komolyan!
Sokszor leirtam és hiszem is vallom is, hogy az emigráció nem más, mint kegyes kis apró hazugságaink összesége. S az!
Igen az, nem győzöm hangsúlyozni. S hogy miért? Csak! Csak azért mert kapaszkodókat keresünk, mindent megmagyarázunk és ehhez hazudni kell. Persze ezek nem olyan egetverő nagy hazugságok, csak olyan kis bocsánatos bűnök. Ettől gyönyörű ez a magyar nyelv, hogy még a szarságainkban is elkisér bennünket, fogja a kezünket, kalauzol bennünket. De nem tud leállitani, mert hazudni jó! S kell! Különben elviselhetetlen az élet. Ha olyannak látnánk az életet amilyen beledöglenénk. Szebbre hazudjuk. Magunknak! Ha hazalátogatunk akkor már másoknak is. De hazudni kell mert elvárják tőlünk. Az márcsak természetes, hogy azzal a puszta ténnyel, hogy eljöttünk otthonról, mi vagyunk a ,,gazdag,, rokon. Hát persze, hogy mi vagyunk, különben mi nyavalyát keresnénk itt? Na meg ezt várják el tőlünk. Hát nem okozhatunk csalódást.
Amikor először látogattunk haza a nejemmel, leszedték az arany láncait a rokonok, hisz nekünk tellik, majd veszünk másikat. Még mosolyogtunk is hozzá. A nejemnek azóte sincs lánca és a Nofretétével tartozom immár 20 éve neki. Majd jövő karácsonyra kapsz egyet. Aztán nem kap. Hazudni jó. Meg olcsóbb is.
De miért időzök ennyit a hazugságnál? - mert otthon kiborult a bili, valakiről kiderült, hogy hazudott és a marha még be is ismerte. Azért mondom, hogy marha mert politikus. Hát az meg, hogy tehet ilyet? Hisz amig nem ismeri be addig tisztességes. Utánna is csak az már más tisztesség. Tisztább. Annak már van ideológiája! Gyóntatószéknek hivják. S itt jön be az újabb tétel, a bűnbocsánat. Legalábbis annak aki református. Vagy nem ismeri a saját vallását?
Egyszer azt hittem, hogy hazudtam és később rájöttem, csak füllentettem. Egész megkönnyebbültem. Pedig a két dolog olyan mint az ikertestvérek. S aztán egyszer meg csúsztattam - ez a mai hazugság beceneve - s mire rájöttem, hogy ez hazugságnak is elmegy, addigra megszerettem a csusztatást. Nem annyira durva, van némi bája és pontosan annyit hoz a konyhára, mintha hazugságnak hivnám. S ne, hogy a nyájas olvasó azt higyje, hogy ezek az ,,eredetiségek,, a saját kútfejemből pattanttak ki, a fenét olvastam róluk s aztán átültettem a gyakorlatba.
Megkértem az egyik haveromat, hogy vegye be a feleségemet egy üzletbe és igy lett a mienk Tokaj hegyalja. Meg a teteje is. Sőt az Asszú is mind az 5 puttonyával. S aztán jött az adóbevallás és még mindig az a kis csóró házunk - mit házunk lakásunk volt meg, amit még egyetemista koromban grundoltam össze két tüntetés között. Az a bizonyos hegy az a nejemé volt mert szereti a természetet. Apu meg azon kesergett az Öcsémmel, hogy már a tökük tele van ezzel a sok kaviccsal el kellene adni valakinek. Vitték is mint a cukrot. Pár telefononba került. Persze csak apuékat akartam segiteni. Közben úgy legatyásodtam, hogy most épitenek nekünk egy vályogházat. Egy időben roszhirbe hoztak, hát azt azért ne, akkor inkább legyen csak vályogház. De én mindig igazat mondok, néha kicsit csúsztatok annak ellensúlyozására, mert mindenki hazudik. Hogy miért? Mert hazudni jó!
Amerikában van egy mondás: hazudni szabad, csak rajt ne fogjanak. Ez persze a politikusokra van kitalálva. Az én kis apró hazugságaimra nem érvényes. Komolyan!
Sokszor leirtam és hiszem is vallom is, hogy az emigráció nem más, mint kegyes kis apró hazugságaink összesége. S az!
Igen az, nem győzöm hangsúlyozni. S hogy miért? Csak! Csak azért mert kapaszkodókat keresünk, mindent megmagyarázunk és ehhez hazudni kell. Persze ezek nem olyan egetverő nagy hazugságok, csak olyan kis bocsánatos bűnök. Ettől gyönyörű ez a magyar nyelv, hogy még a szarságainkban is elkisér bennünket, fogja a kezünket, kalauzol bennünket. De nem tud leállitani, mert hazudni jó! S kell! Különben elviselhetetlen az élet. Ha olyannak látnánk az életet amilyen beledöglenénk. Szebbre hazudjuk. Magunknak! Ha hazalátogatunk akkor már másoknak is. De hazudni kell mert elvárják tőlünk. Az márcsak természetes, hogy azzal a puszta ténnyel, hogy eljöttünk otthonról, mi vagyunk a ,,gazdag,, rokon. Hát persze, hogy mi vagyunk, különben mi nyavalyát keresnénk itt? Na meg ezt várják el tőlünk. Hát nem okozhatunk csalódást.
Amikor először látogattunk haza a nejemmel, leszedték az arany láncait a rokonok, hisz nekünk tellik, majd veszünk másikat. Még mosolyogtunk is hozzá. A nejemnek azóte sincs lánca és a Nofretétével tartozom immár 20 éve neki. Majd jövő karácsonyra kapsz egyet. Aztán nem kap. Hazudni jó. Meg olcsóbb is.
De miért időzök ennyit a hazugságnál? - mert otthon kiborult a bili, valakiről kiderült, hogy hazudott és a marha még be is ismerte. Azért mondom, hogy marha mert politikus. Hát az meg, hogy tehet ilyet? Hisz amig nem ismeri be addig tisztességes. Utánna is csak az már más tisztesség. Tisztább. Annak már van ideológiája! Gyóntatószéknek hivják. S itt jön be az újabb tétel, a bűnbocsánat. Legalábbis annak aki református. Vagy nem ismeri a saját vallását?
Egyszer azt hittem, hogy hazudtam és később rájöttem, csak füllentettem. Egész megkönnyebbültem. Pedig a két dolog olyan mint az ikertestvérek. S aztán egyszer meg csúsztattam - ez a mai hazugság beceneve - s mire rájöttem, hogy ez hazugságnak is elmegy, addigra megszerettem a csusztatást. Nem annyira durva, van némi bája és pontosan annyit hoz a konyhára, mintha hazugságnak hivnám. S ne, hogy a nyájas olvasó azt higyje, hogy ezek az ,,eredetiségek,, a saját kútfejemből pattanttak ki, a fenét olvastam róluk s aztán átültettem a gyakorlatba.
Megkértem az egyik haveromat, hogy vegye be a feleségemet egy üzletbe és igy lett a mienk Tokaj hegyalja. Meg a teteje is. Sőt az Asszú is mind az 5 puttonyával. S aztán jött az adóbevallás és még mindig az a kis csóró házunk - mit házunk lakásunk volt meg, amit még egyetemista koromban grundoltam össze két tüntetés között. Az a bizonyos hegy az a nejemé volt mert szereti a természetet. Apu meg azon kesergett az Öcsémmel, hogy már a tökük tele van ezzel a sok kaviccsal el kellene adni valakinek. Vitték is mint a cukrot. Pár telefononba került. Persze csak apuékat akartam segiteni. Közben úgy legatyásodtam, hogy most épitenek nekünk egy vályogházat. Egy időben roszhirbe hoztak, hát azt azért ne, akkor inkább legyen csak vályogház. De én mindig igazat mondok, néha kicsit csúsztatok annak ellensúlyozására, mert mindenki hazudik. Hogy miért? Mert hazudni jó!
No comments:
Post a Comment