Talán lesz az még úgy, hogy megértem azt is ami ma még érthetetlen számomra. Persze nem akarom túlmisztifikálni a történéseket melyek az utóbbi időben szinte körbezártak, és mindez nem is tartozik a tudomány számomra áttekinthetetlen szférájába, mindössze gyarló emberi dolgokról beszélek. Olyanokról mint jellem, mint becsület, mint gonoszság, mint félelem és végül mint megvásárolhatóság. S mindez igy Karácsony táján, amikor közben mindenki a szeretetről szaval....
A kilencvenes évek elején az egyik hazalátogatásom alkalmával a Magyar TV-be látogattam, volt munkatársaimat felkeresni és a Hallban az egyik rendező szaladt felém, szia Pufikám felkiálltással üdvözölt. Kicsit meg is elepett a dolog, hisz a nejével aki a Deltát vezette többször dolgoztam együtt, de vele talán soha nem találkoztunk máshol csak a büffében. De tovább zúditotta a kérdéseket: hazajössz, visszajössz a TV-hez? S mielött megválaszolhattam volna a kérdéseit máris folytatta, gyere pajtás, nagy változások vannak, eljött a miidőnk. Na ez vollt a kulcsmondat amikor elköszöntem Lacitól és kétségbeesve rohantam fel a harmadik emeletre Ádámhoz, aki várt. Közben teljesen összezuhantam hogy mi történhetett itt, hogy Laci, ez a középszer ennyire magabiztos. Azóta már kiderült.
Napjainkban pedig itt burjánzik a középszer ami kétségbeejtő még az értelmesebb viselkedők közt is. Mindegy, hogy Úrat vagy Istent szolgálnak. Csak a pénz a pénz, aminek amellett hogy nincs szaga a hatalma úgy van jelen mindennapjainkban, hogy már a primitiv gazdája is okosnak éreheti magát. A pénz különben is kábitószer, megrészegit, gátlástalanná tesz és olyan hatást képes indukálni, hogy belefagy a szó a gyáváiba akik reménykednek hogy nekik is leesik valami. Néha egy káposztáscvekedlis vacsora, máskor egy Karácsonyi bónusz, akinek arra volt igénye, egy pozoció, sőt lehet az még egy érem is. Ennyi és megvagyunk véve. S aztán a becsületesebje bemegy a fürdőszobába és eltöri a tükröt. Mondom a becsületesebbje. Vajon az utolsó pár hétbe hány tükör törhetet be? Nem sok.
Szóval Laci neked volt igazad, haza kellett volna mennem. Faludyval az utolsó gerinc is visszaköltözött. Azóta ez a vácum akkora, hogy minden mocskot magábaránt. Kitisztithatatlan. S igy Karácsonykor ott állunk talpig áhitatban az éjféli misén, még a nyelvünket is kiszolgáltatjuk egy ostyának és üdvözölünk. Most és mindörökké, amen.
A kilencvenes évek elején az egyik hazalátogatásom alkalmával a Magyar TV-be látogattam, volt munkatársaimat felkeresni és a Hallban az egyik rendező szaladt felém, szia Pufikám felkiálltással üdvözölt. Kicsit meg is elepett a dolog, hisz a nejével aki a Deltát vezette többször dolgoztam együtt, de vele talán soha nem találkoztunk máshol csak a büffében. De tovább zúditotta a kérdéseket: hazajössz, visszajössz a TV-hez? S mielött megválaszolhattam volna a kérdéseit máris folytatta, gyere pajtás, nagy változások vannak, eljött a miidőnk. Na ez vollt a kulcsmondat amikor elköszöntem Lacitól és kétségbeesve rohantam fel a harmadik emeletre Ádámhoz, aki várt. Közben teljesen összezuhantam hogy mi történhetett itt, hogy Laci, ez a középszer ennyire magabiztos. Azóta már kiderült.
Napjainkban pedig itt burjánzik a középszer ami kétségbeejtő még az értelmesebb viselkedők közt is. Mindegy, hogy Úrat vagy Istent szolgálnak. Csak a pénz a pénz, aminek amellett hogy nincs szaga a hatalma úgy van jelen mindennapjainkban, hogy már a primitiv gazdája is okosnak éreheti magát. A pénz különben is kábitószer, megrészegit, gátlástalanná tesz és olyan hatást képes indukálni, hogy belefagy a szó a gyáváiba akik reménykednek hogy nekik is leesik valami. Néha egy káposztáscvekedlis vacsora, máskor egy Karácsonyi bónusz, akinek arra volt igénye, egy pozoció, sőt lehet az még egy érem is. Ennyi és megvagyunk véve. S aztán a becsületesebje bemegy a fürdőszobába és eltöri a tükröt. Mondom a becsületesebbje. Vajon az utolsó pár hétbe hány tükör törhetet be? Nem sok.
Szóval Laci neked volt igazad, haza kellett volna mennem. Faludyval az utolsó gerinc is visszaköltözött. Azóta ez a vácum akkora, hogy minden mocskot magábaránt. Kitisztithatatlan. S igy Karácsonykor ott állunk talpig áhitatban az éjféli misén, még a nyelvünket is kiszolgáltatjuk egy ostyának és üdvözölünk. Most és mindörökké, amen.
No comments:
Post a Comment