Csak tényszerűen közölhetem, hogy 10 napot kór-házban voltam. Mással is előfordul - gondolom. De, és most ezen a de szócskán van a lényeg, de ez most több volt egy egyszerű felülvizsgálatnál. A szó szoros értelmében visszavarázsoltak az orvosok az élők sorába. Ez persze magánügy, mindössze azért osztom meg Önökkel, mert számtalan telefont kaptam eddig is és most különösen sokat, amelyben Önök befogadtak engem a ,,családba,, és virtuálisan ott ülök az Önök asztalánál és mesélek. ,,Nagyon szeretjük a morgolódásait,, ,,Ott nyitom ki először a lapot,, és hasonló vélemények után szeretném megosztani Önökkel aggódásaimat ebben a kis rovatban.
Luther Márton a keresztény vallás nagy reformátora aki ekkor még Ágostonrendi szerzetes, eljött hozzá egy fiatal szerzetestársa s azt mondta: ,,Nagy baj van, rettenetes nagy baj van.,, ,,Mi a baj?,, ,,Az, hogy sokszor én sem hiszem el amit tanitok.,, Akkor Luther állitólag felnézett az égre és azt mondta ,,Hála neked Uram, eddig azt hittem, csak én vagyok ezzel igy.,,
Azt gondolom, aki nem kinlódik meg a kételyeivel az nem jut el a válaszig. Én ma a csodákban hitetlenkedő, kételkedő az élet csodájában kaptam választ kételyeimre. Csoda van! Itt vagyok.
Érdekes töltődéseket kap az ember. Minden átértekelődik. Jelentősége lesz egy pohár viznek is. Tisztábban kezdünk látni, áthelyeződnek a súlypontok. Gyönyörűen szétvállik a fontos és a jelentéktelen.
10 nap semmi avagy egy örökkévalóság. Csak a plafon marad és a szeretteid tekintete. Jönnek az önmarcangoló kérdédsek, hozzácsapódnak újstilusú válaszok. Mint mondtam, minden átértékelődik, sok minden a helyére kerül. Minden nap más nemzetiségű ápolónő segitett. Micsoda országban élek, foglalkozatott, talán életemben először. Amikor már megkopott a multikulturalizmus eszméje és manapság a politikusok manipulativ hivatkozási alapja lett, most itt van kórtermemben. Fülöpszigetről, Etiopiából, Shri Lankából, Indiából, Bulgáriából, Oroszországból na és persze itthonról alakult ki a csapat. Bizseregtetően szép volt. Müködik ez a sokszinű ország, békében élünk egymás mellett - zsidó és palesztin, sunnita és shiát, - Talán még erőt is adott. Egy fokkal jobban hiszek abban, hogy jóhelyen élek, jó országban telepedtem le, ha már nem a szülőföldemen élek, ahol jelenleg éppen az egymásra acsorgás a napi gond. Köszönöm Neked Kanada.
Na és a barátok? Ilyenkor a barátságok maligánfokot kapnak. Rendszerbe kerülnek. S olyan is van ami fontossabbá válik mint korábban volt és olyan is van amelyik leértékelődik. De a telefon amikor elcsicsergi ,We love you,, több kezelést megér. Amikor a nejem gyülekezete imájába foglal felér egy intenziv odafigyeléssel. Mennyire igaza van Luthernek, kétségeinket meg kell élnünk, hogy hinni tudjunk. Barátok állták körül az ágyamat, alig ismerősök jöttek, akikkel még beszélni sem tudtam.
A nejem küzdelme leirhatatlan volt. A fiam szikár ragaszkodása pedig felnőtté tett bajaimban és tudtam, hogy mindent meg kell tennem a felépülésemért, mert még dolgom van itt. Dolgom, és az ember nem mehet el dolgavégezetlenűl. Hát itt vagyok. Teszem a dolgom. Segitsenek nekem,
Köszönöm.
Luther Márton a keresztény vallás nagy reformátora aki ekkor még Ágostonrendi szerzetes, eljött hozzá egy fiatal szerzetestársa s azt mondta: ,,Nagy baj van, rettenetes nagy baj van.,, ,,Mi a baj?,, ,,Az, hogy sokszor én sem hiszem el amit tanitok.,, Akkor Luther állitólag felnézett az égre és azt mondta ,,Hála neked Uram, eddig azt hittem, csak én vagyok ezzel igy.,,
Azt gondolom, aki nem kinlódik meg a kételyeivel az nem jut el a válaszig. Én ma a csodákban hitetlenkedő, kételkedő az élet csodájában kaptam választ kételyeimre. Csoda van! Itt vagyok.
Érdekes töltődéseket kap az ember. Minden átértekelődik. Jelentősége lesz egy pohár viznek is. Tisztábban kezdünk látni, áthelyeződnek a súlypontok. Gyönyörűen szétvállik a fontos és a jelentéktelen.
10 nap semmi avagy egy örökkévalóság. Csak a plafon marad és a szeretteid tekintete. Jönnek az önmarcangoló kérdédsek, hozzácsapódnak újstilusú válaszok. Mint mondtam, minden átértékelődik, sok minden a helyére kerül. Minden nap más nemzetiségű ápolónő segitett. Micsoda országban élek, foglalkozatott, talán életemben először. Amikor már megkopott a multikulturalizmus eszméje és manapság a politikusok manipulativ hivatkozási alapja lett, most itt van kórtermemben. Fülöpszigetről, Etiopiából, Shri Lankából, Indiából, Bulgáriából, Oroszországból na és persze itthonról alakult ki a csapat. Bizseregtetően szép volt. Müködik ez a sokszinű ország, békében élünk egymás mellett - zsidó és palesztin, sunnita és shiát, - Talán még erőt is adott. Egy fokkal jobban hiszek abban, hogy jóhelyen élek, jó országban telepedtem le, ha már nem a szülőföldemen élek, ahol jelenleg éppen az egymásra acsorgás a napi gond. Köszönöm Neked Kanada.
Na és a barátok? Ilyenkor a barátságok maligánfokot kapnak. Rendszerbe kerülnek. S olyan is van ami fontossabbá válik mint korábban volt és olyan is van amelyik leértékelődik. De a telefon amikor elcsicsergi ,We love you,, több kezelést megér. Amikor a nejem gyülekezete imájába foglal felér egy intenziv odafigyeléssel. Mennyire igaza van Luthernek, kétségeinket meg kell élnünk, hogy hinni tudjunk. Barátok állták körül az ágyamat, alig ismerősök jöttek, akikkel még beszélni sem tudtam.
A nejem küzdelme leirhatatlan volt. A fiam szikár ragaszkodása pedig felnőtté tett bajaimban és tudtam, hogy mindent meg kell tennem a felépülésemért, mert még dolgom van itt. Dolgom, és az ember nem mehet el dolgavégezetlenűl. Hát itt vagyok. Teszem a dolgom. Segitsenek nekem,
Köszönöm.
No comments:
Post a Comment