Budapesti látogatásaim mindig is tartogattak meglepetéseket, de most, hogy immár 2 napja visszaérkeztem, feldolgozandó és elgondolkodtató következtetésekre sarkalnak.
Azt már évekóta tapasztalhattuk, hogy a zsidózás újra ,,polgárjogot,, nyert Magyarországon és ha netán felemlited akkor jön a jobboldali retorika, hogy ,,már megint előveszitek az antiszemita kártyát,,. Kérem tisztelettel mondom mindenkinek akit illett a kártyát nem kell elővenni, a kártya kint fekszik az asztalon. De emellett ott van vele a gyűlölet, a megbélyegzés, a mocskoló kártya is mint a pakli szerves része. De már nemcsak az asztalon van, hanem ami még ennél is szörnyűbb, ott van az utcai falfirkákban, amint lapunk másrészén olvashatják immár az újságban és ami tragédia ott van a szemekben.
Olyat ma nem is lehet kérdezni, hogy merre, merre Magyarország? A hatalomért vivott harc nem ismer határokat, nem tart tiszteletben semmit. A politikai megosztottság oly mély, hogy nemlátni a végét, és a koloncért való küzdelem már nem ismer oldalakat, vagyis mindegy, hogy jobbról vagy balról beszélünk. A közelgő választáson az ország már nem valakire fog szavazni, hanem valaki ellen. S ez baj, nagyon nagy baj.
Surányi bankelnök mondja: ugylátszik nem utáltuk eléggé a szocializmust és nem szeretjük eléggé a kapitalizmust, annak ellenére, hogy kapitalista társadalmat szeretnénk épiteni. A kettő pedig nem megy együtt. Egy példát is hoz. A parasztok termelnek, de nem biztositanak és akkor jön az időjárás amelyik tönkreteszi a termést és akkor fizessen kártéritést az állam. Ez igy a kapitalizmusban nem dolgozik.
Mit mond ezzel a bankelnök: nem kevesebbet, mint, hogy a kapitalizmusban meg kell tanulni élni. Szorosan kapcsolódik ide az a morális válság ami a mai Magyarországot jellemzi, gazdaságilag (fekete munka, adócsalás stb), az a kulturális válság amelyik szintén a félreértelmezett állami támogatásokra épit és az új nagytőke még nem vesz tudomást arról, hogy neki erkölcsi kötelezettsége van azzal az országgal, illetve annak az országnak a kultúrális életével, ahol meggazdagodott. Át kell vállalnia a terhekből, mint ahogy ezt a nyugati demokráciákban teszik.
Megalázó látni, hogy plakátokon ócsárolják azt a miniszterelnököt, akit az ország többséggel megválasztott. A plakátok hangvételi minden európaiasságot nélkülöznek.
S még valami: egy szinész kollégával való beszélgetés vége az volt: Félek. Tudod 40 éve vagyok szinpadon, hivnak valakinek ebben az országban és félek. A szinház mögötti kisutcában van a művészbejáró-kijáró, ott rendszeresen, egyre gyakrabban várnak olyan alakok akik kétséget kizárva hangosan fenyegetnek. Érted? Fenyegetnek!
Értem, de nem akarom érteni...Immár a második neves művész mondja: félek!
Azt már évekóta tapasztalhattuk, hogy a zsidózás újra ,,polgárjogot,, nyert Magyarországon és ha netán felemlited akkor jön a jobboldali retorika, hogy ,,már megint előveszitek az antiszemita kártyát,,. Kérem tisztelettel mondom mindenkinek akit illett a kártyát nem kell elővenni, a kártya kint fekszik az asztalon. De emellett ott van vele a gyűlölet, a megbélyegzés, a mocskoló kártya is mint a pakli szerves része. De már nemcsak az asztalon van, hanem ami még ennél is szörnyűbb, ott van az utcai falfirkákban, amint lapunk másrészén olvashatják immár az újságban és ami tragédia ott van a szemekben.
Olyat ma nem is lehet kérdezni, hogy merre, merre Magyarország? A hatalomért vivott harc nem ismer határokat, nem tart tiszteletben semmit. A politikai megosztottság oly mély, hogy nemlátni a végét, és a koloncért való küzdelem már nem ismer oldalakat, vagyis mindegy, hogy jobbról vagy balról beszélünk. A közelgő választáson az ország már nem valakire fog szavazni, hanem valaki ellen. S ez baj, nagyon nagy baj.
Surányi bankelnök mondja: ugylátszik nem utáltuk eléggé a szocializmust és nem szeretjük eléggé a kapitalizmust, annak ellenére, hogy kapitalista társadalmat szeretnénk épiteni. A kettő pedig nem megy együtt. Egy példát is hoz. A parasztok termelnek, de nem biztositanak és akkor jön az időjárás amelyik tönkreteszi a termést és akkor fizessen kártéritést az állam. Ez igy a kapitalizmusban nem dolgozik.
Mit mond ezzel a bankelnök: nem kevesebbet, mint, hogy a kapitalizmusban meg kell tanulni élni. Szorosan kapcsolódik ide az a morális válság ami a mai Magyarországot jellemzi, gazdaságilag (fekete munka, adócsalás stb), az a kulturális válság amelyik szintén a félreértelmezett állami támogatásokra épit és az új nagytőke még nem vesz tudomást arról, hogy neki erkölcsi kötelezettsége van azzal az országgal, illetve annak az országnak a kultúrális életével, ahol meggazdagodott. Át kell vállalnia a terhekből, mint ahogy ezt a nyugati demokráciákban teszik.
Megalázó látni, hogy plakátokon ócsárolják azt a miniszterelnököt, akit az ország többséggel megválasztott. A plakátok hangvételi minden európaiasságot nélkülöznek.
S még valami: egy szinész kollégával való beszélgetés vége az volt: Félek. Tudod 40 éve vagyok szinpadon, hivnak valakinek ebben az országban és félek. A szinház mögötti kisutcában van a művészbejáró-kijáró, ott rendszeresen, egyre gyakrabban várnak olyan alakok akik kétséget kizárva hangosan fenyegetnek. Érted? Fenyegetnek!
Értem, de nem akarom érteni...Immár a második neves művész mondja: félek!
No comments:
Post a Comment